Jurij Anton Cermak

zeneszerző

Csermák Antal életét megismerni, kutatni, annyit jelent, mint történetének drámai fordulatokban gazdag állomásait 225 éves burkából előkaparni s az eseményekhez hozzárendelni az egyszerű, tiszta művész lelkületet, hogy érzékelhessük cselekedeteinek, érzéseinek motivációit, feltárhassuk bátor kitartását, mely az embert testben és lélekben nyomorulttá gyötörte, de életművével a magyar zene történetében, s az európai iskola számára is maradandó, meghatározó értéket teremtett.

Bár műveinek csak töredékét ismerjük, mára nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán a reprezentatív magyar muzsika egyik megalkotójáról kell beszélnünk, hiszen a verbunk, a magyar verbunkos az 1800-as évektől Európán keresztül máig beleolvadt a világ klasszikus zenei irodalmába.

„ A költő nem csak pályát, sorsot is választ „

Kosztolányi Dezsőtől származik a gondolat, mely vonatkoztatható a zeneszerzőkre is, hiszen az eszköztárukban van leginkább különbség. A sorsuk választásának alapja a többséggel szembeni másság, a tehetség, melyet a megfelelő fejlődési szinten az alkotó felelősséggel vállalni kezd. Tevékenységével felhívja magára közvetlen környezetének figyelmét, és a kiváltott reakciók mérlegelése mellett tudatosan folytatja a munkát. Nehéz utat kell bejárnia, munka és folyamatos tapasztalatszerzés mellett, míg megtalálja a számára legmegfelelőbb állapotot. Az alkotói pálya ívét, az adott társadalom kulturális szintje, és a művész szociális állapota is meghatározhatja, azaz a támogatottság, vagy az alapvető életfeltételek hiánya gátolhatja az alkotót. A tehetség érvényesülni szeretne, így tartós akadályoztatottság után, eltorzulhat a hétköznapi élet valóságához való viszonya. Kevesen voltak, akik már gyermekként jó körülmények között fejlődhettek, s további sorsuk zenei karrier nélkül is eleve biztosított volt, mint pl. Mendelssohn esetében.

Félix Mendelssohn (1809 – 1847)

Ismerünk nagy zenész dinasztiákat, akik ugyan rendelkeztek több - kevesebb vagyonnal, de állapotuk megtartásához, állandó művészi jelenlétük szükségszerű volt. Széleskörű erkölcsi megbecsülés mellett jó lehetőség volt a tehetséges utódok fejlődésének biztosítására.

Johann Sebastian Bach családjában 1555-től már kimutatható a zenei tehetség, családtörténetük tanulmányozásakor kitűnik a művészek „halmozódása „.

Johann Sebastian Bach (1685 – 1750) és Franz Schubert (1797 - 1828)

Sok zeneszerzőnek azonban nem adatott meg a vagyon, a nyugalom, a mindennapi létért való küzdelem, és megpróbáltatások miatt nem is futhattak be, oly ragyogó pályát példának emlékezzünk vissza  Franz Schubert életére.

 JurijAnton Cermak (Csermák Antal) életének körülményeit vizsgálva kitűnik, hogy zenei tehetsége mellett nem volt egyetlen biztos pont, melyhez akár érzelmileg vagy anyagilag kötődhetett volna, születésétől nem állt mögötte család, a biztos otthon, sőt hazáját is ő választotta. Zenei tehetsége kivételével teljesen magára maradva küzdött a világ minden nyomorúságával, saját lelkét tevékenységének alárendelve folyamatos megaláztatás mellett. Életében csúcsosodott, családjának, s a Magyar társadalomnak minden konfliktusa. Tehetetlenül, kiszolgáltatottan, állt az emberek megítélésével szemben áldott zenei tehetségét minden áron ápolva, egy olyan feudális világban, ahol ez a magatartás eredendően ismeretlen, elfogadhatatlan volt.

 Pontos születési adati máig ismeretlenek. Csetneki J. E. 1876-ban a Veszprémi újság 21.számában (2) megjelent írásából kiderül, hogy származását lengyelnek, morvának gondolták, de a többség így Liszt Ferenc is csehnek tartotta. Szerinte Gróf Fáy István volt életének egyik valódi ismerője, s valóban, több értékes epizód jelent meg később Fáy tollából.

Sírirata szerint 1771 végén – 1772 elején született.

A lexikonok és más életrajzi írások 1771 – 1774 közé helyezik születését, egy ismeretlen Cseh rejtekhelyre. Kutatásaim első éveiben két dokumentumot találtam, mely részletesebben taglalta születésének körülményeit. 1771-et jegyeztek benne és minden más forrással ellentétben itt a helyet is megjelölték : Hradsin. A kiadvány a „Czigány zenészek„ címmel jelent meg(4), de Csermák nem volt cigány. Az életrajzi kutatások eredményei, ezt nem támasztják alá, sőt ellene szólnak. Sárosi Bálint, Cigányzene c. könyve(5) magyarázatul szolgálhat, miért írtak Csermákról a felsorolt zenészek között:

„ Máig élő tévhit a köztudatban hogy a Czigány népzene a magyar zenetörténetben meghatározó jelentőségű, ott is főszerepben tűnik fel, ahol gyakorlatilag jelen sem volt. A XII. században kapcsolódtak be a zenekultúránkba, Szent László (1272-1290) korában főleg, mint előadók. A XVII-XIX. Századra, a szórakoztató zene mesterei és jelentős létszámú művelőivé váltak. Liszt cigány könyvében így fogalmazott:

Míg a legtávolabbi időkben is látunk zenehajlamuk és játékuk miatt becsült és híres cigányokat,, addig egyetlen egy magyarról sem hallunk semmit, ki e tekintetben hírnevet szerzett volna magának….”

Sárosi, könyvében megállapítja, hogy Liszt kijelentése tudománytalan:

„ Liszt XVI. Századból, Kármán Demeter virtuóz hegedűst cigányzenésznek említi. Tinódi Lantos Sebestyén historikus énekében valóban felfedezhetjük Kármán Demetert a Lippai várban, de arról hogy cigány lenne nincs szó”:

Persze a megjegyzés, semmiképp nem a cigányzenészek pótolhatatlan művészi alkotó jelenlétét kívánja csorbítani, hiszen virtuozitásuk és hajlamuk nemegyszer zeneszerzői képességük is tagadhatatlan, mint ahogy a Verbunkos triász egyik tagja Bihari János is cigányzenész volt. Sőt Liszt jól látta, a török utáni Magyarországon a cigányzenészek a szórakoztató zene fő képviselői lettek ugyan akkor a reprezentatív magyar muzsika csak kialakulóban volt. A török előtti időkből csak helység vagy személynevek és néhány krónika jelez a magyar muzsikáról, Pl..: Ladislaus Sypos ( Sipos László) a XIII. században, de lehetne sorolni a dobos, lantos, hegedűs, énekes neveket majd a XV. századtól a trombitást.

A Hradsinra utaló írás 1823-banjelent meg és az általános szemlélet alapján íródhatott „ ha már hegedős mért ne lenne cigány” , az előbb említett Kármán Demetert is cigányprímásként említették, sőt a külföldi sajtó, mint minden e tárgyba tartozó bizonytalan hírt, vizsgálat nélkül át is vett. Ma már Biztosan tudjuk, hogy Csermák Antal is csak így kerülhetett a kiadványba, különben a róla írt életrajz többi állomása megegyezi, a lexikonokban megjelent adatokkal.

Várnai Ferenc, „Egy hegedű virtuóz zeneszerző Csermák Antal kora és élet útja „c. tanulmányában (6), más megállapításra jutott a zeneszerző születésének körülményeivel kapcsolatban.

Szerinte Trencsén megyei gróf Illésházy vagy Pozsony megyei, bazini Pálffy család, egyik XVIII. Században élt nő tagjának lehetett házasságon kívüli gyermeke, és az apavolt Cseh. Az apa talán muzsikus, esetleg zenekarvezető lehetett, és így kerülhetett kapcsolatba az említett birtokok valamelyikén a családokkal.

Sokat gondolkodtam a fenti sorokon, és arra a következtetésre jutottam, hogy az eddig bizonyított adatok csekély mennyisége mellett akár igaz is lehetne, de nem valószínű. Csermák halála óta a Várnai tanulmány megjelenéséig 179 év telt el, és ez idáig a róla emlékezők, s az őt ismerők az apaság tekintetében megegyezőt írtak, Illésházy Istvánt, vagy gróf Illésházyt. A Pálfy családdal volt ugyan rokonság, 1609 előtt, Pálffy Kata Gróf Illésházy második felesége lett, de együttélésük viharos fordulatokat hozott, gyermekük nem született.

Születésének körülményeire utaló sorokat találhatunk Baráth Endre a verbunkos zene történetéről szóló szépirodalmi regényében, a Bolygótűzben (7). Az író az anyát Roza Csermákova névvel jelölte kinek nemesi származása volt, az apaságot gróf Illésházyra ruházta, Illésházy Jánosra. A későbbi életrajzírók többsége pontatlanul Illésházy Istvánt illették az apasággal, a Csermák idejében legközismertebb, még élő hatalmas urat, aki Csermák születésekor legfeljebb 10-12 éves lehetett, éppen a serdülő kor kezdetén.

Napról napra úgy éreztem az Illésházy család történetét,ha vizsgálom, talán Csermák Antal életrajzának nyomaira bukkanhatok.

Illésházy:(8)

Történelmi jelentőségű magyar mágnás család Eredetét a Salamon nemzetségből származtatják. A Csallóköz birtokosai közt már a XII. században előfordul okleveles nyom:

„ Salamon nemzetségbeli Salamon úrnak fiai Péter és Illés. Illésből az Illésházy, Péterből a Szerházy (Eszterházy) ágnak lett törzsévé. „

A XV. század elején 1400-ban élt Elias (Illés), kinek nevéhez fűződik Illésháza helység alapítása. Fia Mihály már a falu alapján vette fel az Illésházy nevet. ( 1444 ) A család a XV. századtól egyre jelentősebb szerepet játszott az ország történetében, majd Tamás fia István 1540 – 1609 között „ szép esze által nagyra emelé a családot.

Gróf Illésházy István szerintem Csermák féltestvére lehetett, János törvényes fia.1762, április 30.-án született Pozsonyban. Már II. József császár uralkodása alatt Gróf Jankovich János tárnokmester mellett a Hóra féle pórlázadás leküzdésére küldetett. 1768-ban nőül vette Gróf Barkóczy Terézt kitől gyermekei nem maradtak. 1790-ben az országgyűlésen Trencsén vármegye követe volt. 1792-ben császári és királyi kamarás, 1797-ben a Trencsén-liptói inszurgensek ezredese, 1800-tól, apja halálát követően a nevezett két megye főispánja. 1802 és 1825 között e minőségben minden országgyűlésen képviselő volt, lelkes szónok. 1801-ben tanácsos, 1808-ban aranygyapjas, 1813-ban a vízkárok ügyében királyi biztos, s híresen bőkezű, nemes lelkű jótevője a szenvedőknek. Az 1823-as események ugyan visszavetették főispáni székéből, 1825-ben mégis királyi főasztalnok lett. A Magyar Akadémia alapítói között előkelő helyet foglalt el, 1830-tól annak igazgató tanácsi tagja lett. Életírója irta :

„ E valóban nagyúri lovagias lelkület s határtalan bőkezűség mellyel sokan visszaéltek, agg korában arra kényszeríték, hogy jószágai nagy részét elidegenítse s a nyilvános életből visszavonuljon. „

István miután a nagy uradalmakat eladta és az adósságait kifizette, a Csallóközben szerzett sárvai uradalmába visszavonulva töltötte végnapjait. 1837-ben megbetegedett majd 1838, július 30.-án a bécsbádeni fürdőben kifejlett gyomorrák kínjai közt hunyta le örökre szemeit benne az utolsó Illésházy. Külsejét tekintve közép termetű, izmos vállas férfi volt lelkes arccal, sas orral és sasszemekkel, szöghajjal, és mindig mosolyra kész ajkakkal. Egykori birtokai Báró Sina tulajdonába kerültek.

Csermák Antal apja Illésházy János lehetett, a codificalo választmány tagja, kinek birtokai négy vármegyére terjedtek.. Nagy Ivánt szó szerint idézve, kitűnhet a „feleségétől, Batthyány Szidóniától „ kifejezés, mint megkülönböztető utalás , a törvénytelen kapcsolataira, melyet az Illésházy család Jánosra vonatkozó leírásában olvashatunk. Ugyancsak figyelemfelkeltő állítás Baráth regényének azon részlete mely az öreg gróf temetéséről szól, s melyen Antal is részt vett, s így abszolút kizárható már István esetleges apasága. Illésházy János 1800-ban hunyt el, István 1838-ban, Antal nem vehetett részt István temetésén, hiszen 1822-ben meghalt.

Roza Csermákova neve érdekesen cseng Baráth magyaros regényében, egyértelműen idegennek tünteti fel a személyt, s a képzővel a nevet csehesen érzékelteti. Ugyancsak feltűnik a könyvet tovább olvasva a szereplők hitelessége pl. Podmaninszky személye, aki Fáynál is megjelenik mint Csermákkal kapcsolatos személy. A szépirodalmi műfaj ellenére megpróbált valóságos adatokat közvetíteni, de sajnos ez nem bizonyíthatja, hogy a hegedű virtuóz anyját Csermák Rózának hívták volna. Az azonban bizonyos hogy Csermák 1809-ben a Anton Jurij nevet használta, ezt olvashatjuk kéziratán is: (9)

Nem csak az iraton írt így alá, pecsétjéről is idegen nevet olvashatunk. Jurij Anton Cermák Edler von Luid und Rohans.(10 )Másik forrás Roza neve megemlítése nélkül állítja, hogy egy előkelő cseh nemes hölgytől született(11), majd ugyancsak másik forrásból tudhatjuk meg, hogy a gyűrűn olvasható név egy lovagrendet takar, s hogy Csermák nagyapja ezt a nevet még használta.(12) Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy honnan származik a család, a zeneszerző miért viselte anyjának családnevét, miért kellett bolyongania, ahogy azt Liszt Ferenctől már megtudhattuk, s hogyan lehetett Illésházy János az apa?

Mielőtt a kedves olvasó úgy gondolná, hogy ezekre a kérdésekre választ fog kapni, már most jó ha, megjegyzem sajnos nem. A zeneszerző nagyon kevés nyomot hagyott maga után. Ennek köszönhetően elméleteket lehet gyártani, de egyértelmű választ adni iratok hiányában, bármit bizonyítani nem lenne következetes. A zeneszerző születése és a mai nap között az időskála több mint kétszáz évet kúszott. S nem csak a politika a háborúk semmisítették meg az írott emlékezetek, a bazini és a veszprémi levéltár anyaga többször is tűzvészen esett át. Trianon után a felvidék hiteles, levéltári története már nehezebben volt elérhető. Így elképzelhető hogy két publikált elmélet ütközik egymással, mint a zeneszerző születésének körülményeit is vizsgáló Várnai tanulmányban is:

„ Az átnézett forrásanyag szerint az látszik valószínűnek, hogy a Trencsén megyei trencséni Gróf Illésházy és a Pozsony megyei bazini gróf Pálffy-család, mely soros rokonságban volt egymással, egyik a 18.sz. közepén élt női tagjának lehetett házasságon kívüli gyermeke Csermák Antal. Apja volt cseh, akitől a családi nevét kapta. Az sem kizárt, hogy Csermák apja muzsikusként, zenekarvezetőként tartózkodott az egyik vagy mindkét településen. Feltételezhető, hogy Csermák Pozsonyban vagy Trencsénben, vagy a Pozsony melletti Bazinban látta meg a napvilágot. Az utóbbi helyen született Ruzitska Ignác, akihez szívesen járt el később Veszprémbe.”

Várnai Fernc tanulmánya is képtelenségnek tartja, hogy gróf Illésházi István lett volna az apa, s ez valóban kizárható. Idézett teóriája az anyai család maghatározására a következő elgondolkodtató kérdésből alakulhatott ki:

„ Nehezen hihető, hogy gazdag cseh nő lett volna az anyja. Ha az volt miért nem nevelte vagy neveltette és tartóztatta Csehországban? „

Mielőtt a hírtelen felhalmozódott kérdésekre próbálnék megoldást nyújtani, meg kell állapítani, hogy mindegyik a születés körülményeivel foglalkozó álláspont egy-egy romantikus történet, olyan titokzatosság lengi körül, mely különben a zeneszerző egész életére jellemző volt. A történetek gyakran megihlették az írókat, Szomaházy István hét fejezetes írása „ Az Ördög kastélyában címmel” közölt epizódot a Veszprémi Újság 1886 -ban megjelent számaiban. ( 6. 7. 8. 9. 11. 14. 16. szám) Az említett írást Dr.. Csiszár Miklósné, Csermák legendáriumában teljes egészében megjelentette . (13)

Csermák szüleinek felkutatására gyors előrelépést sejtetett a név nemesi eredetének a vizsgálata, különös tekintettel a fent leírt Edler fon Luik und Rouhans tűnt ígéretesneka származás megállapításához, de erre vonatkozó adatokat sehol nem találtam. A név a hangzás és a forma alapján ma Franciaországba vezet Luik (Löjk?), ma Liezs várost jelenti. A Csermák név csak akkor illeszthető az előnevekhez, ha figyelembe vesszük a cseh szóképzést. Amennyiben a teória helyes, a család elődei a Belga, Francia területeken élhettek még a XV –XVI. században.

Szó szerinti fordításban az előtagok jelentése „ siralomházi kedves „, a Csermák név eredtére a Cseh hangzás után a régi nyelvi szótárakban kerestem a magyarázatot. A megoldást a Budapesten 1906-ban megjelent Tóth – Magyar szótárban találtam, akkor a jelentése „ füstfarkú billegény „ volt, melyet a Cseh nyelv ma ugyan ebben az alakban vörösbegynek fordít. Pontosabb információkért felvettem a kapcsolatot a Magyar Országos Levéltár Főigazgató Helyettesével Dr. Tóth Bélával, ki válaszában a következőket írta:

„ Csermák Antal életrajzával kapcsolatban számos olyan adat merül fel aminek valóságértéke vitatható. Úgy tűnik, ő maga szándékosan fokozta a személye körüli homályt pl.. maga kitalálta álneveken jelentette meg egyes műveit. Ilyen valós alapot nélkülöző álnév félé lehet az általa használt Luik und Rouhans „nemesi „ név is. (14)

A magyar nemesi családtörténetet megörökítő Nagy Iván illetve Kempelentől származó gyűjteményekben két alkalommal találtam bejegyzést. 1754 – 55 országos nemességigazolási eljárások idején Csermák Márton igazolta nemességét Bars Vármegyében. Vonatkozó irodalomként a „Siebmacher Wappenbuch des Adles von Ungarn „ 5. Kötetét jelölte meg (Nürnberg 1885 –1894) ahol címert és rövid leírást találtam. Elgondolkodtató volt a néhány soros írás utolsó mondatában a megjegyzés, miszerint Jurij Anton Csermák gyűrűlenyomatán a címer szerepel s ő Edler von Luik und Rouhans néven írt alá!(15)

Tehát Csermák 1771 év végén született és olyan pecsétgyűrűje volt, melyet 1755-ben igazolt nemesi címer ékesített Csermák Márton címere.

A másik esetben Csermák Antal, ki részt vett a Szamos szabályozási munkáinak irányításában, Szatmárnémeti város tanácsosa, iskolafelügyelő, a római katolikus egyház kurátora és más városi tisztségek viselője volt, aki 1830-ban nemességért folyamodott. Ajánlói Klobusiczki Péter kalocsai érsek és Cziráky Antal országbíró voltak. A kérelmező atyja „ Hradeki „ Csermák Antal postamester, majd városi tisztségeket is betöltött, sőt főbíró lett.Az ő apja Csermák Frenc a Bihar megyében fekvő diószegi uradalom tiszttartója. A kérelme bár bizonyítványokkal jól fel volt szerelve a nemességet nem kapta meg.(16)

Dr. Tóth Béla válasz levelében kitalált, illetve álnevekre hivatkozott, melyeket a zeneszerző kései (1821 – 1822) kéziratain valóban olvashatunk, Pl..: „ Edler d Dlujik und Rouhans „ , vagy„ Tunyik Hrbac dKressak „ és „ Tunikar Genie Musziker „. Életének utolsó szakaszában , már műveinek is halandzsa címeket adott, Pl..: „ I Nuj Allriff Markgjaronsky Sstricars „ (VF.37.oldal), de ennek ellenére nem zárható ki, hogy nemesi származását ne lehetne bizonyítani.! 115 felku- tatott zeneműve arról árulkodik, hogy a fénykorában „ gyújtó erejű „ művész nem csak a játékával babonázta meg a közönséget, zenét szerzett, kottát írt, maradandót alkotni volt képes. Tanult tehetséges emberként a legmagasabb körök előkelő vendégének, kortársainak példaképnek számított a határon innen és túl egyaránt. Élete jelentős részében, céltudatosan élt így nincs okunk kétségbevonni a róla megemlékezők nemességre utaló állítását, még akkor sem, ha a halála előtti utolsó adatok valóban a bomlott elméjére utalnak. Talán gyűrűje elvezet majd bennünket valódi származásához, esetleg az forrás mely a születési helyet Hradsinnak említi és közvetlenül a halála után 1823-ban jelent meg. Hradsin Prága óvárosa, s a történet érdekes része lehet még, hogy 1771-ben olyan kolostor működött ott, mely befogadta, a lányanyákat, így, akár lehetne, az a titokzatos „Cseh rejtekhely „ ahol Csermák megszületett.

Csermák Antal életének kutatói így emlékeztek születésének körülményeire:

Fáy István:

„Csermák születését homály fedi, ő magát így írta alá: Anton Jurij Csermák, Edler von Luid et Rohans, annyi bizonyos, hogy cseh földről jött honunkba, de születését némileg mindig titkolta. Vannak azonban adatok, mik szerint ő a Trencsén egykori örökös főispánjának, és az aranygyapjas rend vitézének, Illésházy István grófnak, és egy főrangú cseh hölgynek természetes fia volt,  Csermák  maga Illésházyról mindig tisztelettel szólt, Illésházy pedig őt tegezte, de más adatok is vannak, mik nem ,ind közölhetők, melyek szinte odamutatnak, hogy Illésházy vér vala. „ (18)

Csetneki Jelenik Elek:

„ Nemes szülőktől eredt, mutatja aláírása „ Anton Csermák, Edler von Luid et Rohans.

„E két előnév vethet némi világot eredetére, ezen irányban tett kutatásaim azonban még nem vezettek semmi sikerre. Általános vélemény szerint törvénytelen gyermek volt, amely feltevésnek némi alapja van abban hogy Csermák eredetét mindig titkolta s erről, valamint családi viszonyairól legbizalmasabb barátai előtt sem nyilatkozott soha. Gróf Fáy István , kinek kétségtelenül a legtöbb adatot köszönhetjük életéhez őt Illésházy István trencséni főispán s egy főrangú cseh hölgy szerelemgyermekeként állítja s elmondja, hogy Csermák Illésházyról mindig a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg s ez viszont őt mindig „ te„- nek szólította. „(19)

Evva Lajos Veszprémi Újság 1881 24. Sz.:

„ Csermák Antal születését mély homály fedi. Halála után négy évvel, 1826-ban a veszprémi urak egy sírkövet emeltek neki, melyre az van fölírva , hogy : „ Meghalt 51.-esztendejében. „ Azt hiszem, ez adat megbízható, mivel egykorúaktól származik, kiknek semmi okuk sem volt az igazságot elrejteni. Született tehát 1771 vagy 1772-ben. Kétségtelen, hogy Csehországban, de a hely még eddig nincs tudva.” (20)

Evva Lajos írásában cáfolja Fáy fentebb már idézett sorait:

„ Nagy hiba volt Fáytól, hogy ama bizonyos adatokat nem közölte a világgal, midőn ő a föntebbi sorokat írta, akkor Illésházy már nem élt, nem csak, de sőt családjának egyetlen tagja sem, mert őbenne kihalt az Illésházi család. Különben is, ami a leg szégyenítőbb lehetett volna a dologban, hogy t. i. Illésházinak viszonya volt egy cseh nővel azt már kimondta s így bátran utána tehette volna a többit is. De ily bizonyító erejű adatai Fáynak nem voltak, nem lehettek. „

„ Pesti Frigyes „ A világtörténet napjai „ czímü becses munkája szerint gr. Illésházi István született 1762, április 30-án. E szerint akkor, midőn Csermák született, az érdemes gróf  9-10 éves volt. Így tehát szó sem lehet arról, hogy Csermáknak apja volt. „

„ ..neve napjára írt nóták csak azt bizonyítják, hogy Illésházi igen szerette Csermákot mint kitűnő művészt, egyszóval pártfogója volt. „

Eötvös Károly: (21)

„Bárminő mesék szállongottak egykor származásáról, szülőiről, gyermekkori és ifjúkori nevelődéséről: bizonyos, hogy nálunk élt, alkotásra képes egész életét nálunk töltötte, zeneköltészetének  örökké díszlő és örökké illatos virágai nálunk nyíltak, a mi nyelvünk és a mi fajzenénk tökéletességének volt dicsőséges hőse, s nem is tudott, nem is akart más lenni, mint zenénk mérhetetlen birodalmának első koszorús költője. „

Barát Endre: Bolygótűz, (Szépirodalom, Budapest, 1966, 81.- 86.-oldal.)

(Csermák Antal és Illésházy István gróf párbeszéde)

„ Egyszer – gyerek volt még – megkérdezte magányos tűnődő órák után a grófot: voltaképpen hogy is került ő hozzájuk? Egyáltalán, Magyarországba. Mert annyit már tudott, hogy Cseh- országban született.

- Árva voltál, ötéves, nem több, senkid sem volt, apám cseheknél járt, elhozott.....-ennyi volt csak a válasz.”

- „Hát az anyám cseh volt, ennyit tudok, cseh nő volt, a neve Roza Csermakova, s meghalt szegény azon a napon, amikor engem megszült. „

Baráth Endre regényében egyfajta választ ad Várnai Ferenc kérdésére, hogy miért nem tartotta az anya magánál a gyermeket, miért nem maradt cseh földön? Tény, hogy Baráth a szépirodalmi műfajt választotta, így elkerülte állításainak bizonyítási kényszerét. Nem a kutatásra helyezte munkája során a hangsúlyt, elképzelte és lefestette Csermák életét. Olvasása közben azonban egyértelműen kiderül, a szereplők és a helyszínek hiteleségéből, valamint a zeneszerző műveinek megemlítésekor, hogy az írást alapos kutatás előzhette meg, forrásai azonban ismeretlenek maradtak. „Cseh földön „ nem kellet messzire utaznom, hogy gazdag, akár nemes hölgyeket találjak kik a Csermák nevet viselték, s máig fennmaradt nyomok őrzik, hogy többen éltek Prága környékén ezekben az időkben (mint ahogy ma is ) kik a Csermák családhoz tartoztak. Köztük van olyan család kiknek leírása ma Magyarországról is könnyen beszerezhető.

A legrégebbi emlék(22) Csehországból származik. Cermakovicéből. A pecsét egy régi íráson található, mely 1350.-ben készült. Csermákovicét máig jelölik a térképeken.

Időrendben a következő sorrendben találtam a Csermák családra utaló feljegyzéseket. Az átolvasott írásos emlékek értékelése közben feltűnt, hogy a helyszínek és személyek között érdemes párhuzamokat keresni. Nem minden esetben, de gyakorta Csermák Antal életével is összefüggésbe hozható események rajzolódtak ki. A késöbbi kutatások forrásául fontosnak tartom ezeket az eredményeket is feljegyezni.

Csermák János Bazin jegyzője.

„ 1647 június 14.-én emelte III. Ferdinánd a várost a szabad királyi városok  sorába. Ebben az időben  Wízer János volt a városbíró és Csermák János a jegyző. „(24)

1662-ben Csehországban Daniel Cermak családjáról olvashatunk.(23)

Daniel Cermak Bohemiában, Chotoune helységben kötött házasságot 1662-ben Daniel Cermak és Magdalena Dvořák Milcice helységben hét gyermek születéséről olvashatunk. Virágzóvá lett águk a mellékletbe olvasható.

George Czermac festőművész

1668 február15.-én a breslaui Obrowitz kolostor oltárképének elkészítésére kötött szerződést. (Boroszló, ma Lengyelországban Wroclaw) (25)

Csernák László matematikus 1740-1816, apját még Chermac néven írták. (26)

Csermák Vencel, két évtizeden keresztül (1740 – 1760) dolgozott Debrecenben, mint építőmester. 1742 –1746 között ács céh atyamester volt. (27)

Öskü 1753.

Anton Dvorák zeneszerző (1841 – 1904) élettörténetét tanulmányozva Prágában, jómódban élő Csermák családra bukkanhatunk. (28)

Antonin Dvorák miután elvégezte az orgonaiskolát, családjának rendkívüli szegénysége miatt, támogatás nélkül maradt. Karel Komzák prágai zenekarvezető pont brácsást keresett közkedvelt zenekarába s ő örömmel vállalta el az állást. Prágában ez a zenekar alkotta a Cseh Nemzeti Színház zenekarának a többségét. Szabadidejében komponált, jövedelme kiegészítésére pedig órákat adott. Közeli barátait leszámítva senkinek sem beszélt szerzeményeiről, például első szimfóniáiról. Noha ezek a korai művek ma nem sok figyelmet keltenek, komponálásuk közben Dvorák lassan, de biztosan megszenvedett a szakmai tudásért. Ennek ellenére még tizenkét év elteltévél sem látszott többnek, mint holmi jelentéktelen zeneszerzőnek. Mindeközben Antonin beleszeretett egyik tanítványába, Josefina Cermakovába, egy prágai aranyműves tizenhat éves lányába, s hódolata jeléül megírta a Ciprusfák dalciklust. Lángolása azonban viszonzatlan maradt. De ahogy éveken át továbbra is tanított a Cermákházban, szeme megakadt Josefina hugán, Annán, aki szép alt hangjával már tizenhat évesen énekelt az Ideiglenes Színház kórusában. A fiatalok így könnyedén találkozhattak. Mire Anna apja már nem ellenezhette a dolgot (mivel 1872-ben meghalt) gyermekük már útban volt. Anna és Antonin 1873. November 17.-én kelt egybe, hosszú és boldog házassága alatt Dvorák zenéje lassan, de fokozatosabban vált egyre érettebbé. „

Anton Dvorák és Anna Cermakova

A leírtakból is sejthető, hogy Anna családja jómódban élt. Az aranyműves családfő éveken át, minden bizonnyal más iskolák mellett, taníttatta lányait zeneművészetre. Csermák Antal történetének vizsgálatakor e prágai férfi foglalkozása, vagyona utalhat jó módú, akár nemes elődökre. Vajon hol tanulhatta mesterségét, hol szerezhette tapasztalatait? Talán a mesterség apáról fiúra szállt? A család hol kerülhetett kapcsolatba az aranyművességgel?

A XVII. Századból Veszprém Vármegyében bukkantam a család nyomára, Öskün (1753), Bakonybélben (1774) és Veszprémben (1796). A XIX. században már több adat áll a rendelkezésünkre, művészekről, tudósokról, politikusokról egyaránt olvashatunk, de rájuk majd késöbb térek vissza. Az Illésházy család történetét tanulmányozva reméltem, hogy a két család közti kapcsolatra utaló nyomot találhatok, s az ötlet jónak bizonyult, régről gyökerező viszályokról, szereztem tudomást. Pl.: a véletlen találkozás is elég volt, hogy egymás ellen kardot rántsanak. A konfliktus alapjául szolgáló eseményeket Bazin történetét olvasva fellelhetjük. Jól kitűnik a két család alapvető összeférhetetlensége.

Bazin már a XIII. századi német telepítések előtt is létezett, bár erre megbizható adatok nincsenek. Az első oklevelek szerint IV. Béla király adományozta a Bazini és Szentgyörgyi grófok őseinek, Kozma és Achilles grófoknak, 1256-ban. 1355-ben Villa Bozin néven szerepelt, de vára már három évvel előbb is feltűnik. (29)

A mohácsi vészig legtöbbször a Bazini és Szentgyörgyi grófok tulajdona volt, majd Szapolyai János birtokába került, kinek halála után (1540) I. Ferdinándra szállt. A király a várat és a birtokot Szeredi (Serédy) Gáspárnak adományozta, majd annak halála után Neiburg gróf (Pozsony vármegye főispánja), 1566-ban pedig utóda Eck v. Salm vagy Echio von Salm – Neiburg kapta adományul Veszprém és Tata hősies visszafoglalásáért. 1575-ben Krusithius (Kruzics) János lepoglavai gróf 132000 tallér értékben zálogba vette s birtokolta haláláig. (1580) Az özvegye, Pálffy Katalin Illésházy Istvánhoz ment nőűl, így, ha zálogjogon is, a birtok az Illésházyak tulajdonává vált. A városiak nehezen viselték a földesúri önkényt, sok erőszakosságot kellett kiállniuk, ezért mindent megtettek, hogy enyhítsék terheiket. Rudolf királyhoz fordultak, segítségét kérték, beleegyezését, hogy magukat megvált- hassák 140000 tallérral, pont annyival, amennyivel Illésházy zálogjogon feleségétől bírta. 1598, szeptember 5.-én a király megadta az engedélyt 10 év adómentességgel, de azzal a kikötéssel, hogy elidegeníteni nem szabad még zálogjogon sem. A város 1525.-ben II.Lajostól vásárjogot nyert, majd Rudolftól szabadalomlevelet kapott, ám még hosszú küzdelmeket kellett kiállni, míg valóban szabad várossá válhatott. Illésházy nem nyugodott bele a fordulatba, s minden eszközzel megpróbálta megakadályozni, hogy a lakosok a vállalt kifizetést teljesíteni tudják. Mikor a király küldöttsége megjelent, hogy a zálogösszeget átvegye a gróf bejelentette, hogy addig nem adja át az uradalmat, míg a közben végzett átalakítások, javítások díját 10000 forintot a lakosság ki nem fizeti, sőt sikerült elérnie a három hónapos határidőt, mely letelte utána vagyont visszatartani jogában lett volna. Az érdekelt városiak Bécsbe Henkel Lázár tőkepénzeshez fordultak segítségért. Ezután a gróf követelte, hogy Bazin és Szentgyörgy azokat az adósságokat is fizesse meg melyeket ő még Salm gróftól vett át, ezt azonban a királyi udvar nem engedélyezte. Illésházy Bécsbe utazott s Henkelt akarta rávenni, hogy ne segítsen a városiaknak, hogy ne adjon hitelt. Fordulatot hozott, hogy Illésházy nagyon fontos ügyekben kénytelen volt Morvaországba utazni. Távolléte alatt neje volt a helyettese, s engedékenységének köszönhetően a megváltás 1602, április 9.-én megtörtént, a Baziniak a földesúri hatalom alól felszabadultak. Mikor a gróf visszatért, haragjában nemcsak a királyi biztost, a királyt is szidalmazta, ezért a királyi fiskus felségsértésért perbe fogta, és Bécsben bíróság elé állította, bár az egyenlő szavazatok miatt itt ítélet nem született, a gróf félve a fő és vagyonvesztéstől Trencsénen keresztül Varsóba menekült. (Hűtlenségi per) Erre az időre esett a Bocskay féle felkelés, s a gróf ígéretet kapott, ha segíti a harcokat visszakapja a birtokait. Bocskay híve lett, s addigra Buch Benedek vezetése alatt már 5000 felkelő támadta, s foglalta el Bazint, mely kifosztatott, majd felégettetett, s a lakosság ismét szenvedni, és nélkülözni kényszerült. A gróf később, a jövőre gondolva, ellensége szövetségeseként, titkos tárgyalásokat kezdett Mátyás királlyal, majd 1606, január 5-én Bécsben részt vett a béketárgyalásokon, mely eredménye a közismert Bécsi békekötés lett. Bocskaytól s a Királytól nem csak nagy birtokokat, köztük Bazint és Szentgyörgyöt, más adományokat is kapott. Ez időktől fogva Illésházy, a király legbuzgóbb híve lett s a király nádori méltósággal ajándékozta meg. 1609, május 5.-én hunyt el Bécsben felesége Bazinba hozatta, az evange likus templom kápolnájában helyezték örök nyugalomra. Az Illésházy család művészetpártoló, kultúra szerető volt, így nem meglepő az 1604-ben a hűtlenségi pert követő időszakban született vers (30)

Gróf Illésházy István Nádor

A gróf a verset üldöztetésének idején 1604-ben írta, majd , már tudjuk, sorsa jobbra fordult, de vizsgáljuk meg mi következett az ismét feudális hatalom alá jutott városok történetében. Bocskay felkelése, csak pusztítást eredményezett, s a régi földesúr viszszatérését, aki valószínűleg fokozott figyelemmel kísérte a baziniakat, s ezt 1609-ig a nádori székből tehette. Halála után, mivel gyermeke nem volt, Illésházy Gáspár lett a birtok ura (1648-ig) , s semmivel nem tanúsított jobb bánásmódot a baziniakkal szemben, mint elődje. A baziniak, mivel tapasztalták, hogy sorsuk javítása ismé nem várható az Illésházyaktól, Mátyás királyhoz, és Thurzó nádorhoz fordultak. 1615 március 31-én a király oklevéllel igazolva visszaadta a baziniaknak a várost és a környező uradalmakat. Megengedte, hogy a vár köré sáncot emelhessenek, s vámot szedhessenek, s évenként megválaszthassák a város vezetését. 1638-tól a város követeket küldhetett az országgyűlésre, majd 1647 június 14.-én szabad királyi város lett, s már tudjuk, hogy ebben az időben Csermák János volt a jegyző. Illésházy ugyan nem ke- veredett most perbe, de nem valószínű, hogy a szabad királyi város két helyi vezetője és a volt, földesúr között, ki a környező vidékeken hatalmas úr maradt megváltozott volna a viszony. 1741-ig tartott a szabadság. 1683-ban Bazin sokat szenvedett a Thököly féle felkelőktől, majd 1704 október havában Rákóczi csapatai foglalták el a várost Ocskay vezetésével, akik a lakosokat kifosztották, majd a várost felgyújtották. 10 évvel később, mikor a város kicsit megerősődhetett volna, a pestis tizedelte meg a lakosságot, s még nem beszéltünk a török veszély miatti áldozatokról melyet a harcok elleni védekezésre fordítani kellett. 1741-re Bazin eladósodott, s kérte a királynőt, Mária Teréziát, hogy a 81000 forint adósságát rendezze s vegye át a város birtoklását. 1784-ben majdnem az egész város leégett, s a következő évtizedekben a tűzvészek sorra következtek. 1832 április 9-éna város majdnem teljesen elhamvadt, a városháza tűzfala a heves tűz következtében, melyet nagy szél segített rászakadt a szomszédos levéltárra melynek pótólhatatlan anyaga 90%-ban megsemmisült. A sok kár mellett Bazin nagyon értékes város volt, a XVII. század óta ismert gyógyerejű forrásai miatt a felvidék legkedveltebb fürdőhelye lett, s messzeföldön híres volt borászata. Róbert Károly király uralkodása óta arany- és antimonbánya is működött, 1778-ban mesterséges tavat alakítottak ki, az aranyérc zúzóművekhez. A városnak kénsavas ércbányászata és kénsavgyára is volt.

Érthető tehát, hogy miért volt fontos a városnak viszonylagos szabadságának megtartása, s érthető az Illésházy család küzdelme e birtokért. Világos már, hogy az Illésházy és a bazini Csermák család bár királypártiak voltak, de a birtokokért folytatott állandó, s több generáción keresztűl húzódó hadakozásban egymással szemben kibékíthetetlen ellenséggé lettek, midegyik a másikban kellett hogy megtalálja boldogulásának közvetlen akadályát. Ugyancsak érdekes a két család összehasonlításakor, hogy az Illésházyak a feudális magyarország mágnásai voltak, míg a bazini Csermák család a város földrajzi adottságai miatt, s a történelmi körülmények összejátszása mellett Csermák János jegyző példájával, mely közhivatli funkciót takart a polgári fejlődés útjára lépett.Bazinban bár félték a törököt,de az nem okozott a felvidéken oly tartós és mély pusztítást, hogy a társadalom, a tudomány, a művészetek fejlődését széleskörű terjedését, nyugat felől gátolhatta volna.

Bazinnal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Csermák Antal „ fiatalkori barátja„ legendás jótevője, Ruzitska Ignác is itt született.

Ruzitska Ignác (1777-1833)

Illésházy Gáspárné Ravatalkép ( Thurzó Ilona )

(1648 - ismeretlen festő, olaj, vászon, 132 x 206 cm Történelmi Képcsarnok, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)

Gróf Illésházy Istvánnak gyermeke nem lévén, gróf Illésházy Gáspár lett a bírtok ura, aki kemény kézzel próbálta az irányítást folytatni. Ebben az időszakban Csermák János volt a jegyző, aki a szabad királyi városi jogokért küzdött melyet a város meg is kapott, s az előbb leírt történelmi események ellenére (melyet a lakosság végigszenvedett) 1741-ig meg- tartott. A XVI. Század végén Gáspárról, fiú örökös nem lévén, a bírtok irányítási joga testvérére majd annak leszármazottaira maradt, akik Trencsén vármegyében éltek. A XVII. században ott élt Trencinska Tepla (Hőlak) mellett Dubnicza nad Vahomban (Máriatölgyes) Gróf Illésházy János, akit az elődök emlékezete szerint Csermák Antal apjaként feltételezhetünk. 1741 után az eladósodás miatt Bazin királyi, Mária Terézia birtoka lett. Várnai Ferenc tanulmányában kiemelten kezeli a város jelentőségét Csermák életében. Onnan származott barátja Ruzitska Ignác, de semmilyen megemlékezésben nem szerepel a a Csermák család a XVII. századi Bazinban. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy Csermák a feltételezések szerint a Ruzitska család több tagját, felmenőit is ismerte, talán Ruzitska Ignác „otthonról „hozta a Csermák név ilyen mély tiszteletét? A várost ért viszontagságok után feltételezésem szerint Csermák János jegyző leszármazottai elköltözni, némelyek talán menekülni kényszerültek. Semmi nem bizonyítható, de támpont lehet Anna Cermakova családja, hiszen aranyművességgel foglalkozott. Nem elképzelhetetlen, sőt valószínűsíthető, hogy leszármazottai a ( nem messze fekvő ) Bazini családnak, hiszen ott a XVI-XVII. században aranybánya és aranyérc feldolgozó üzem is volt Csermák János pedig a város sikeres politikusaként vagyonra tehetett szert. Elképzelhető, hogy a bazini Csermák család más tagjai, különösen azok, akik a feudális birtokrendszerben ragadva kényszerültek élni kihasználva a török utáni magyar birtokpolitika lehetőségeit szerencsét próbálni, Magyarország belsőbb részeibe, az egyszerűbb boldogulás reményében.

Illésházy János idejében, Csermák Antal születésekor Bazin már több mint száz éve nem tartozott a grófi család birtokai közé, (rossz) emlékeit az elbeszélések régi szerződések és egyéb irott anyagok őrizték. Valóban elképzelhető hogy a két egymástól bírtok és országhatár által elválasztott amúgy nem túl messze élő család vagyonos leszármazott tagja kapcsolatba kerüljön egymással. A baj megtörténte után pedig érthető, hogy a gyermeket ki, miért nem vállalhatta. Szerintem ez a feltételezés sem kevésbé helytálló, mint a többi, s mint ahogy olvashatták is megegyezik azok véleményével, kik még találkoztak Csermák Antallal, mint például Gróf Fáy, aki 10-12 éves korában játszani is hallotta. S később a történelmi áramlatok hatására, családjában az idősebb generációk elbeszéléséből információkhoz juthatott.

A trónon Mária Teréziát II. József követte. A nevéhez fűződik többek között az árvák összeírásáról szóló rendelet, tekintettel azok magas létszámára és rossz körülményeire. A törvény szükségszerűsége tükre az akkori erkölcsnek... Csermáknak, ha így történt, jó oka volt rá hogy ne beszéljen erről senkinek, ez az ő érzéseit, életét nem oldotta volna meg, csak akadályokba ütközhetett volna, melyekből jutott így is rendesen.

A Zeneszerző életében még egy fontos helyszín volt Veszprém, a város mely máig a legnagyobb gondossággal őrzi életét. Köthetjük kizárólag Ruzitska személyéhez is ragaszkodását, de érdemes megnézni a Veszprém Vármegyében a család előfordulását. Ez utóbbi gondolat számomra nagyon fontos volt. Családomban dédszüleim gyakran nyilatkozták, hogy „Tóni rokonunk „.Ki kell azonban emelnem, hogy a kutatásnak nem volt célja, az állítás bizonyítása, sokkal inkább volt fontos a tisztázás, még akkor is, ha a téma számomra így vált igazán izgalmassá.

Ösküt már 1086 -ban említette a történetírás Villa es alakban, de 1526 -ra a többi Veszprémhez közeli településhez hasonlóan, teljesen elnéptelenedett, majd a következő kétszáz évben lakatlan maradt. 1650-ben a győri kapitány Gróf Zichy István birtokába került adományként, mint Palota várának tartozéka. A szatmári békekötés után az első betelepítési kísérlet németekkel történt, de azok a kedvezmények lejártával tövább költöztek (1713). A XVII század végi és XVIII század első két évtizedéig zajló időszakban a betelepített jobbágyok erős elvándorlása figyelhető meg, s a vándorlás okaként nem csak a jobbágyság feudális terheinek csökkentési igényét kell figyelembe venni, hanem a Heister Zigbert féle a Rákóczi szabadságharc megtorlására vezetett hadjáratát, ( melynek során a hadvezér vérrel és kegyetlenkedéssel írta be magát a történetünkbe) vagy az országos pestis járványt, s még nem is szóltunk a törökről. 1720 után a XVIII század végéig a szervezett földesúri telepítések korszaka következett, ahol már szabályozták a jobbágyszökést a parasztokat röghöz kötötték,

1734 után a népesség növelése érdekében külföldről telepített lakosság kivételével az átköltözőket már nem illette meg adókedvezmény, sőt törvény szabályozta az azonnali adóztatásukat. A lakosság és a földesúr viszonyát jogaikat contractusokban, urbáriumokban rendszerezték s ez azért fontos mert a lakosok névsorát is tartalmazta, s így a családtörténet írásának meghatározó eleme lehet. Már itt meg kell azonban jegyeznem, hogy a Csermák név nem szerepelt a telepítő contraktusban sem az első sem a későbbi írásokat olvasva mégis elgondolkodtató adatokra bukkanhatunk majd a településsel és a családdal kapcsolatban. Veszprém Megyében kellet a legtöbb helységet betelepíteni a jobbágyság külföldi főleg német költözőinek szabad vándorlása továbbra is megfigyelhető. Megyénkbe 9 szlovák telepítésü falu volt Súr, Szápár, Olaszfalu, Öskü, Lókút, Csernye, Bársonyos, Nagyesztergál és Jásd. A telepesek Besztercebánya, Nyitra és Pozsony vármegye környékéről, jöttek. Egy országos összeírás tanúlsága szerint Öskü lakossága 1715 ben Pintér István bíró vezetésével nyolc családból állt, Pintér, Varga, Gremus, Bednáry, Lakatos, Takács, az első kettő kétszer.

1720 ban a következő családokról lehet olvasni: Simon, Csizmadia, Varga ( kettő), Hrencsák, Zólnay, Pálinkás, Wotar, Wiznoczky, Dudás, Demján, Jancsek, Bocska, Nyitranek, Ligács, Uhtár, Takács, Bétán, Bednáry, Csekovcsi. (katolikusok)

1753-ban Liliom János ösküi plébános tolla nyitotta meg az első könyvet, mely az esketési, temetési, házasságkötési adatokat tartalmazta és az első oldalon összeírta a falu teljes lakosságát. Ebben az összeírásban szerepel a fenti ábrán megjelölt Elizabet, György, és János, majd 1763-ig követhető a család története az elöregedett írásban. ( fenti ábra)

Izgalmas következtetések táptalaja, a további kutatások előre vetítője lehet, hogy Liliom János Ösküre a Nyitrai egyházmegyéből érkezett, előtte azonban Trencsénben, Illaván, Dubnicán, 15 évig teljesítette szolgálatát. Dubnica Nad Vahom (Máriatölgyes ) az Illésházy család otthona, nagy barokk kastélya állt és áll itt, ahol később Csermák Antal inasként élt!Ugyancsak érdekes körülmény,hogy Elizabet neve mellett a szolga megjegyzés olvasható, s bár nem jelöl feltétlen párhuzamot, fontos megjegyezni, hogy a falut főleg földművesek és a tési erdők közelsége után faipari kézművesek lakták, a bútorgyártásban jeleskedtek. 1763 után a családnak Ösküről nyoma veszett, hosszú éveken keresztül sem elhalálozásról, sem gyermekáldásról nem szól az írás, s a házasságkötésnek is csak 1773 november 1.-én találtam nyomát , de már Veszprémben, amikor Tomtisek Jakab feleségül vette Csermák Eleonórát.

Az ösküi könyv, a telepítések ismételt hullámát jelzi, kifejezetten szlovák neveket lehetett már csak olvasni, és itt érdemes megjegyezni, hogy a nevünket a telepítési contractus nem tartalmazta, sőt a másik nyolc szlovák telepítésű falu anyaga sem. Ugyancsak fontos körülmény, hogy 1773 és 1796 közötti szakaszban Veszprémben és a környező településeken a családnak nem bukkantam a nyomára, persze ez a levéltári anyag hiányosságából is adódhatott, hiszen köztudott hogy az irattár az évszázadok során többek között tűzvészen is átesett, melyben az őrzött történelmi értékü anyagok jelentős része megsemmisült

Mindennek ellenére valószínűsíthető hogy a család nem költözött messzire, mert 1796-ban Veszprémben telepedett le Csermák Ferenc ács és ága máig virágzóvá lett, sokkal hihetőbb, hogy a család a bakonyi falvak valamelyikébe költözött talán a faipar miatt, hiszen az ács mesterség tovább öröklődött apáról fiúra.....

Hosszas kutatómunka és gondolkodás eredményeként évekkel később, bukkantam ismét a család nyomára Bakonybélben. Tűt kerestem a szénakazalban, amikor éveken keresztül, egyre nagyobb sugarú körben böngésztem a Veszprém környéki települések ránk maradt írásos emlékeit a telepítések kezdetétől, gyakorlatilag eredmény nélkül. Egyre jobban gyökeret vert bennem a gondolat, hogy rossz módszert választottam, mert az eltelt idő csaknem egy év ellenére értékelhető adatokat nem találtam. Ezért úgy döntöttem, hogy pihenek és az íróasztalba teszem az eddig felderített anyagot, illetve ha időm engedi megpróbálom összegezve leírni és úgy értékelni. Egy nap Bakonybél térképe akadt a kezembe melyen a falu határában megannyi dűlő és kert elnevezése mellett a Csermák-kert nevet olvastam. Mielőtt a kutatás ott folytatódott volna átnéztem a megye lakott településeinek atlaszát, mely hasonlót nem tartalmazott, Balatonkenesén és Balatonfüreden találtam Veszprémen kívül Csermák Antal utcát, de ez a kert ez más volt sokkal inkább a családhoz mint Csermák Antal életéhez köthetőnek tűnt. A bakonybéliek javaslata alapján még 1997 október 19.-én felkerestem Hogyor Józsfet „ A bércek titkai „ szerzőjét, aki a helytörténet kutatásával foglalkozott, hogy segítségét tanácsát kérjem.

Kérdésemre Ő sem tudott válaszolni, de üdvözölte a munkát és hosszas beszélgetésünk után barátként váltunk el. Még aznap a helyi plébánián sikerült adatokra bukkannom, melyek a

II. táblán olvashatóak:

Talán a szerszámkészítés, vagy az erdő írtás miatt - mely 1771 és 1779 között a szántóterület növelésére ment végbe a faluban - költözött ide a család.....

A Csermák- kertel kapcsolatos eddígi leg régebbi nyom 1862. után elkövetkező nagy tagosítási időből származik amikor az úrbéres zsellérek kiváltak az uradalomból, és ez erősen megviselte a monostor és az apátság gazdasági életét. Az 1771 utáni összeírások alapján, majd 1861 és 1865-ből származó, földkönyvekből és az írott térképekből kiderül egyértelműen, hogy Csermák Kert elnevezéssel nem jelöltek területet, sőt még kert elnevezés sem volt. Sárkány apát beszámolójából kiderül, hogy több mindent eladni kényszerültek de az ingatlanokat nem, sőt igyekeztek ingatlanokat vásárolni.1874 után 1500 Ft -ért felvásárolták a tíz katasztrális hold Csernák földet. Elgondolkodtató kérdés, hogy kiről és miért kapta a föld a Csermák, vagy a Csernák elnevezést? A Csermák család ez időkben már valószínűleg tovább költözött Bakonybélből, 1849 óta semmilyen velük kapcsolatos utalást nem találtam. 1939 után jelent meg a monostorban Csernák Szaniszló okleveles középiskolai tanár és eddig nem találtam olyan személyt, aki ekkora földet birtokolhatott volna a családban, ellenben vitatható az elnevezés, hiszen a fenti forrás és akár a térképek, vagy a lent leírt 1942-es példa! is másként írja a terület nevét. A betű elírás a névben nem volt ritka eset, szemléletes példa Csernák János matematikusé kinek apját még Csermáknak anyakönyvezték. 1942 február 8.-án súrlódás alakult ki a Bencés rendi apátság és a bakonybéli elöljáróság között. Az apátsági gazdaság lelkét képező jelentős földterületet, házhelynek kérte volna a falu vezetősége mely a Csermák kert része volt.

Csermák János:

Az elhunytak között olvasható 1834 februárjában. 79 évet élt, tehát 1754 vagy 1755- ben született. Közös háztartásban élt Csermák Andrással aki valószínűleg fia lehetett. Életének, születésének körülményei ismeretlenek. A 33-as házban éltek, s a Conseriptio Regionalis is alátámasztja, hogy János egy lány és egy fiu gyermekével élt itt együtt, házzal rendelkező úrbéres zsellér volt. A volt irtások lajstromából, melyben az 1724 – 1828 közötti időszak tulajdoni viszonyairól olvashatunk. kiderül, hogy több alkalommal adott és vásárolt területeket. Így kiderül hogy a Rákos séd, és Murva hányás területén 1789-ben 6675 négyszögöl szántót szerzett Berger Fideliotól 55 f értékben, erre utaló igazolás a kifizetés bonyodalmairól árulkodik. A További iratok tanulsága szerint 1806 -ban 3450 négyszögöl rétet vett ugyan ott 37 f értékben ( 147. föld szám ) Többször adott el földet előbb 1127 négyszögöl szántóföldet Pasparics János takácsnak a Bitang dűlőben, ( 276 sz területen) majd 1810 -ben egy Pozsonyi mérő rét, a rákos Séden 75 f ért Palkovits és Téglás Jánosnak. Ezeket a műveleteket levéllel vagy „ hittel „ igazolta…

Csermák Zsuzsanna:

Az írás szerint elhunyt Bakonybélben 1821 Január 31-én. Ekkor 21 és fél éves volt, tehát 1799 nyarán születhetett, János gyermeke András testvére lehetett. Közös Háztartásban éltek András családjával

Csermák András:

Életének körülményei ismeretlenek, gyermekei születéséről van csak információ.

Csermák János:

András fia, elhunyt Bakonybélben 1845. június 16.-án. 19 éves volt ekkor, azaz 1826-ban született.

Csermák Zsuzsanna:

András lánya, 1831. október 5.-én született Bakonybélben. Életéről több nyomot nem találtam.

Csermák Márton:

András fia, született Bakonybélben 1834-1836 között kilenc hónapot élt. Olvashatatlanok a pontos adatok, de annyi bizonyos hogy megkeresztelték és eltemették.

Csermák Mihály:

András fia, született Bakonybélben 1836-1838 között, életéről, elhalálozásáról más adatokat nem találtam.

Csermák Katalin:

András lánya, született Bakonybélben, 1838 szeptemberében, és elhunyt ugyan ott 1841. március 13.-án

Csermák Zsuzsanna:

András lánya, elhunyt Bakonybélben 1849. november 18.-án daganatos betegségben. Ekkor 3 éves volt, születhetett 1846 őszén

Források

1:

2:

3: Vasárnapi Újság , Veszprém 1860. május 20. 21. szám

4:

5:

6:

7:

8:

9:

10:

11:

12:

13:

14:

15:

16:

17:

18:Fáy István, A Nagy Világ Képekben, 1855 419-422.l

19:Csetneki Jelenik Elek, Veszprémi Újság 1876. 21-22

20:Evva Lajos Veszprémi Újság 1881 24. Sz.

21:Eötvös Károly: Pesti Hírlap, 1908 96.sz

22:

23:
24:
25: Künstlerlexikon. Bd. VIII. 241. Old. (16) – S c h u l t z, Untersuch. Z. Gesch.d. Schles. Mal. 1882.
26:
27:
28:
29:
30: Nagy Zeneszerzők 1995. Bp. 261. old
31: Pallas Nagylexikon szerint (1893) 32: 33: